Sziasztok, kutyatársaim! Szeretnék mesélni egy-két dolgot nektek, kedves barátaim! Már fél éve lakom Erzsi gazdámnál. Remekül érzem magam, Erzsi feltétel nélkül szeret engem, néha túlzottan is imád. Rosszalkodni is szoktam, természetes, hogy Erzsi szigorú velem. Hiába ha bocsánatot kérő szemeket szegezek is rá, persze tudja, hogy én ravasz kutyus vagyok. De akkor is imád engem. Erzsi gazda szerint sokat fejlődök.

Van büszkeségem is: egy hideg, szeles éjszaka indultunk sétálni, akkor lomtalanítás volt és rengeteg szemét szét volt szórva az utcákon, a járdákon, az udvaron. Egyszer figyelmes lettem egy dobozra, ahonnan csipogást hallottam. Szegény Erzsinek nem volt fogalma, miért makacskodtam, hogy menjünk a doboz felé. Végül odaengedett, és megnéztük, mi van a dobozban. Hoppá, egy sirály remegett benne. Erzsi megnézte, és elmondta nekem, hogy a sirálynak egyik szárnya rövidebb volt, mint a másik. Gondolta, hogy a rosszindulatú emberek bántották ezt a szép madarat. Gyorsan elvitte a NON-STOP Állatkórházba, végül nem fogadták be, és azt javasolták, hogy inkább az Állatkertbe vigye. De Erzsi már elfáradt, hiszen éjfél körül találtuk, így hazahozta és a fürdőszobába helyezte a sirályt, hogy másnap tovább vigye az Állatkertbe, de a reggelt már nem érte meg. Erzsi a könnyeit hullatta, annyira sajnálta a sirályt. De megdícsért engem, hogy próbáltam megmenteni. A sirályon kívül találkoztam sündisznóval, békával is.


Nagyon örülök, hogy jó gazdámhoz kerültem. Remélem, a többi társam is ilyen jól él az intézeti élmények után.
Sok boldogságot kívánok minden kutyatársamnak!
Puszil: Foltos és Erzsi gazda
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése