Ex-Karaj már 1 hónapja szabadlábon :)

Kb. egy hónapja hoztam el őuraságát a budatétényi átmeneti állomásról. Laborból mentett, négy éves bikolor kan a lelkem. A keresztségben a Karaj nevet kapta, de én úgy gondoltam, ez méltatlan hozzá, így nemes egyszerűséggel Bejgli-nek kereszteltem. Majd, ha kiérdemli, megkapja a "de Beigly" nemesi nevet, de arra még várni kell .

 

Csórikám jól tűrte a kocsiutat Mogyoródig - új hazájáig - csak rettenetesen félt. Amikor a kedvesem hátra nyúlt, hogy megsimogassa, bele akart símulni a padlószőnyegbe. Mikor megérkeztünk, azonnal kiugrott, és keresett magának egy búvóhelyet a kertben. Mondjuk, abból volt bőviben. Olyan jó kis büdi kenelszaga volt, gondoltam megfürdetem, volt otthon kutyakölyök shampon, de esély se volt rá, hogy befogjam.

Most már eljutottunk odáig, hogy kezemből eszi a jutalomfalatokat, el nem megy a nyomomból egy méternél távolabb, minden lehetséges helyet már megjelölt (ide tartozik a hűtőgép, a mosógép és az ebédlő asztal lába is), meg ugrándozva, boldog csaholással és farokcsóválással fogad, ha haza érkezem, de megfogni még nem hagyja magát. Sebaj, türelem. Majd annak is eljön az ideje. Pedig jó lenne rendbe tenni a kötőhártya gyulladását, ami még a kenelből maradhatott vissza, meg rázza eléggé a fülét is, nem ártana azt is megcseppenteni egy kissé.

Hála istennek, viselkedési modell tekintetében ott van neki Rumli, az újfunlandi. Róla leképezhet mindent - azon is van - hogyan is kell egy szocializált kutyának viselkedni

Most már rendesen bevédi a házat, eszeveszett ugatással ront a kerítésnek, ha neki nem tetsző mozgás van ott, kívül, de félútról azért hátra-hátra néz, hogy jön-e az erősítés - mármint Rumli. Viszont gyanítom, hogy identitás zavarral küzd. Kotorékebnek képzeli magát, mert akkora gödröket ás, mint a 4-es metró munkaárka

Szóval, jól elvagyunk. Majd csak kézhez símul. Én kivárom!